interactive beeing

Sem okos, sem következetes, sem ellenállhatatlan, sem mélységesen emberi, sem visszavonhatatlan, sem világrengető. Talán csak országrengető.

Két járhatatlan út közül melyiket? Két elviselhetetlen közül melyiket? Két hülyeség közül melyiket? Kierkegaard azt mondja: ha megteszed, azt bánod meg, ha nem teszed meg, akkor azt. Szóval a választás a kezedben: melyik miatt akarsz bánkódni?
Olyan nincs, hogy nem döntesz. A nem-döntés választása olyan veszélyes dolog, amikor a nem-döntés sodor egy lehetetlen állapot felé. Ott ülsz a nem-döntésed közepén, és kétségbeesetten kapálózol, hogy te nem ezt akartad. Figyi. Ha nem akartál semmit így, ne sírj, ha nem történik semmi úgy, ahogyan mégiscsak szeretted volna. Mert mindig szeretnél valamit, de esetenként döntés nélkül. Felejtsd el. Dönts, és bánd meg. A megbánás olyan idegesítően katartikus érzés, ami a visszafordíthatatlanság kétségbeesését és a "megtettem-bassza-meg" büszkeségét keveri úgy, hogy a végén tök hülyén érzed magad.

Tök hülyén érzem magam. Bennem van/volt/lesz végtelen számú lehetőség, erre magamnak köszönhetően egy olyan adott helyre, olyan állapotba jutottam, aminek koordinátái éppúgy ismeretlenek voltak huszonnégy órával ezelőtt, mint az elkövetkezendő 24 óra érzelmi-érzéki koordinátái most. Végtelen lehetőség és koordináta közül most egy. És állítólag mindez az én döntésem. Jó étvágyat hozzá.

Szeretnék már egyszer csak az időjárásról írni.Vagy csajokról. Vagy csak ülni egy fa alatt... És tízpercenként megjegyezni hogy : " Tegnap is esett.... -mondta csendesen. Ühümm válaszolta Lajos mintegy végtelenbe nyúló de a valóságban talán egy pipatömési idő után.......

annyi mindent szerettem volna írni de mindíg eltántorít az az elmondhatatlan indulat ami elönti a netet az a gyűlölet-mocskolódás áradat. ezért mikor írni szeretnék de nem tudok inkább felrakok egy képet.
elindítottam egy photoblogot hogy ott megmutassam ami bennem van.
http://picturesoup.blog.hu/

emlékerdő
és van benne fa nem is kevés
mert mire felnőttetek teleültettétek magatok körül a várost,
nézek körbe s minden él, talán bennetek van a varázserő?
mert honnan e sok nevetés-szeretet?
S csendes öröm ül bennem mert látom a fát nem csak az erdőt
hisz nincs két egyforma emlék-csemete
felnőttetek szemem elött
és hiányozni fog gyermek létetek
hiányozni fog, számolom majd  napokat éveket
egy-kettő-három...
de nem szomorkodom mert a fák égig nőnek majd.

és legkedvesebb ikerpár az életemben 18 éves lett
és köszönöm nektek szülei-barátaim hogy kitartottunk egymás mellett,
és együtt láthattuk ezt...

....néha csak el kell menni hogy érezzük azt, itthon is lehetünk